Az ember társas lény. Egyedül nem tudunk létezni a világban. Egyedül csak keveseknek megy, a legtöbb ember másokhoz kapcsolódva szeretné megélni az életét. Együtt könnyebb, már százezer évvel ezelőtt az ősember is tudta ezt. Egységben erő van, egyedül az ember viszont gyenge és esendő. A kiközösítés az ősi társadalmakban egyenlő volt a halálos ítélettel. A modern civilizáció felülírni igyekszik az ősi programjainkat. Ámde a régi kapcsolati és családi minták mára széthullottak. Ha szétnézünk a világban magunk körül, látjuk, hogy az emberek szenvednek, mert valami mélyen összezavarodott. Nem találja a helyét sok férfi és nő, sem egyedül, sem párban. Sőt, néhányan már azt sem tudják, igazából férfiak-e vagy inkább nők. Az ősi rendezettség, amely az egyéni, társas és párkapcsolati mintázatokban jelen volt, amelyet a Védikus Aranykorban az ember a mindennapjaiban élt, összetört.

Hogyan lehetne visszatalálni belső, igaz mivoltunkhoz? Mi kellene ahhoz, hogy megtaláljuk, kik is vagyunk mi valójában? Hogyan tudjuk megélni belső erőinket? Hogyan volna lehetséges, hogy rendezzük először magunkat, majd ebből a tapasztalati tudásból kiindulva saját férfi és női energiáinkat, majd társas kapcsolatainkat, vagy akár partner kapcsolatainkat? Milyen lehetőségeket ad erre a védikus tudás? Hogyan segíthet ebben a meditáció, a jóga, az energetikai és a csakra rendszer rendbe tétele? Milyen lehetőségeket tartogat a szattvávádzsaja, a szeretetteli mennyei fénnyel való segítő tudomány? Hogyan tudjuk jelen életünkből kiindulva a múltunkat és a jövőnket is rendezetté tenni? Tudunk-e tényleg az Idő egészére hatni, sőt, még mélyebbre is? Befolyásolható és rendezhető lenne a morfogenetikus mező, amely generációkon keresztül összeköt minket szeretteinkkel? Milyen karmikus hatások érinthetnek meg minket, és hogyan tudjuk ezeket a lehető legjobban megélni, és ha kell megtisztítani? Hogyan tudod megnyitni a szivcsakrádat, benned a földi és égi világok egyesítőjét, ehhez a csodaszép belső folyamathoz? Hogyan tudod a szeretetteli elfogadást és megbocsátást gyakorolni magad és mások felé? Milyen teremtő ereje lehet ennek a folyamatnak? Miképpen volna az lehetséges, hogy te is eljöjj, és megtanuld használni ezeket a spirituális technikákat?

Egy olyan tréningre invitállak, amelyen még biztosan nem voltál. Nem csak elméleti, hanem rengeteg gyakorlati védikus technikát is tanítok, hogy rendbe tudd tenni életed kapcsolati területeit. Lesznek egyéni és páros gyakorlatok, meditációk, karmikus tisztító eljárások, prána technikák, amelyek mind-mind segítenek majd abban, hogy teljesen meg tudd változtatni az életedet. Nem vagyok varázsló, én csak a kulcsokat adom meg hozzá, az ajtókat neked kell kinyitni. Ha pedig lesznek eszközeid kapcsolati mintázataid megváltoztatásához, akkor egy új élet tud majd kibontakozni számodra.

Bölcsebbik énedben válaszokra, megoldásokra is lelhetsz, ha eljössz erre a tréningre. A változás, amely bensődből, lényed legmélyéről fakad, tudati és energetikai folyamatokból virágzik ki. A csoportenergia páratlan hatása az, amely képes mélyreható és tartós javulást eredményezni.

Kinek ajánlom a tréninget?

Mindazoknak, akik bármilyen elakadást, gyengeséget, félelmet, sikertelenséget, zavart éreznek saját magukban, társas kapcsolataikban, vagy partnerkapcsolataikban.
Mindazoknak, akik egykor mély fájdalmat, traumákat, megaláztatásokat éltek meg.
Mindazoknak, akik úgy érzik, lehetnének még annál is jobbak, mint amit jelenleg élnek.
Mindazoknak, akik a legtöbbet szeretnék kihozni az életükből.
Mindazoknak, akik szeretnének hozzájuk hasonló, szeretetteljes, spirituális emberekkel megismerkedni, kapcsolódni velük, és együtt emelkedni a segítségükkel.

A program ideje és helyszíne:
2022 november 19-20. Asram jógaközpont. Budapest, 13. kerület, Tátra u 5/B.
A tréning mindkét napon 9-17 óráig tart majd. Dél körül bő egyórás ebédszünetet tartunk majd.
Részvételi díj: 45 ezer Ft.

A jelentkezés feltétele 15 ezer Ft előleg befizetése.

Ha szeretnél jönni, kérlek, írj egy e-mailt, és megírom a tudnivalókat és a számlaszámot, ahová az előleget utalnod kell.

Várlak szeretettel!

Pál Tamás
Ájurvéda szakértő, spirituális tanácsadó
pal.tamas1971@gmail.com
Tel.: 70-368-8968
ajurvedatippek.hu

1. Megromlik a kommunikációtok. Nem beszélgettek, nem hallgatjátok meg egymást. Rövid és érdektelen lesz a társalgásotok. Türelmetlenek lesztek egymással. A felszín alatt egyre jobban megjelenik a neheztelés, elfojtott harag. Múlóban a szerelem, és ezt valahol érzed is.
2. A párod gyakran idegesít. Nem csak felidegesít, hanem már a puszta jelenléte is kihoz a sodrodból. Ingerlő a hangja, a nézése, a ruhája, az arckifejezése, amit tesz és ahogyan ezt teszi.
3. Nem érzel iránta szeretetet. Megszoktad, hogy veled van, de igazában beköltözik a lelkedbe a közöny. Nem érdekel, hogy mit érez, mit gondol, mik a vágyai. Jobban szeretsz inkább egyedül lenni. Jobb a vagy barátokkal, vagy bárki mással, csak vele ne kelljen lenni.
4. Elmúlik a vágy, amit iránta éreztél. Nincs kedved, nincs hangulatod, nincs érdeklődésed sem feléje, sem az együttlét felé. Az elmédet be tudod csapni, meg tudod dumálni magad, hogy igenis, ő az igazi partner neked, de a tested nem hazudik. Nem kívánod már őt, nincs izgalom, nincs hevület.
5. Nem bírod elviselni a szagát, az ízét. A bölcsek azt mondják, ha már a kapcsolat elején kifogásod van a másik testnedvei ellen, akkor az illető nem a tiéd, engedd el. Sokszor a dezodorok és parfümök elnyomják az ember saját szagát, és a feromonokkal kommunikáló emberi lényt megtévesztik a kellemes illatok. De ha a saját szagát érzed a párodnak, akár a verejtékét, és ezt kellemetlennek érzed, akkor engedd el. Biológiailag nem passzoltok. Egy ilyen emberrel nagyon jó barátok lehettek, de a párkapcsolat nem fog menni.
6. Azon kapod magad, hogy forgolódsz az utcán, és figyeled a potenciális partnereket.
7. Másokon fantáziálsz, nem a párodon.
8. Nem vonz az együtt töltött idő, így a nyaralást, kirándulást, utazást sem akarod vele. Viszont mással szívesen utaznál.
9. „Látni” kezdesz. Észreveszed, hogy a másik tele van hibákkal. Azon merengesz, hogy miért nem vetted eddig észre, hogy Ő valójában milyen rettenetes és kibírhatatlan ember. Vagy dögunalmas.

Nemrégiben egy tanítványom az egyik tanfolyamomon azt mondta, hogy ő nagyon engedékeny, hiszen a férjét bárhová elengedi. Amikor megkérdeztem tőle, hogy ezt mégis hogy gondolja, meglepődött. Nem értette, hogy miért kérdezem meg tőle, hogy tényleg azt gondolja-e, hogy rendelkezhet a férjével, birtokolhatja, ellenőrizheti vagy megszabhatja neki hová és mikor menjen.

Ha éltél már korlátozó kapcsolatban, akkor nem kell magyaráznom neked, milyen az, amikor valaki birtokolni akar téged. Pedig általában szépen indul a kapcsolat. Alig vártad, hogy találkozz vele, a nagy Ő-vel. Izgatottan dobogott a szíved, lested, hogy rád írjon, hogy halld a hangját, hogy vele lehess. De amikor a kapcsolat szorosabbá vált, esetleg már össze is költöztél álmaid pasijával vagy nőjével, elkezdődött valami rettenet. Elkezdődött az a kegyetlen népi játék, amit úgy is nevezhetnénk, hogy „te az enyém, én a tiéd”.

Mi történik? Elindul egy ősi program, ami általában nem a tiéd, hanem az őseidé, vagy azon kultúráé, amiben élsz, amelyben szocializálódtál. Lassanként, valamiért azt kezded gondolni, nagyon-nagyon tévesen, hogy a másik most már a tiéd. Elkezded azt hinni, főleg ha házasságot is kötöttél vele, és már van „adásvételi szerződésed” is, hogy a párod immár a tulajdonoddá vált. Régi korokban a nő valóban a férfi tulajdona lett. Persze, ma már egy nő is simán képes arra, hogy birtoktárgyaként kezelje élete párját. Figyeled, mikor jön haza, merre járt, kivel találkozott. Megnézed az e-mailjeit, a telefonját is átfésülöd, mert valami pokoli gondolat miatt lassanként azt hiszed, hogy a másik félre lép. Megcsal téged, el fog hagyni. Ez az egód műve, egy téveszme, ami a halálfélelemmel áll rokonságban. Mindenki fél, hogy az, ami van, egyszer el fog veszni. Vagyon, hatalom, fiatalság, és persze, maga az élet. Tíz körömmel ragaszkodsz hozzá, nem akarod, hogy kicsússzon a kezed közül. De mindez csak egy illúzió. Semmi sem a tiéd, legfeljebb csak nálad van. Olyan a kapcsolatod is, mint egy vizes, csúszós szappan. Ha csak tartod a tenyeredben, ott marad. Ám, ha szorítani kezded, egészen bizonyos, hogy ki fog csúszni a kezedből. A pszichológusok azt mondják, ha nem bízol a másikban, akkor valójában magadban nem bízol.

 Pedig, amikor még tényleg szerelmes voltál, nem akartál mást, csak gyönyörködni a párod létezésében, szépségében, kedves lényében, és örültél, ha ott van veled. De amikor múlik a szerelem, és elkezded látni a másik hibáit, lassanként rádöbbensz, hogy a párod mennyire tökéletlen. Hogy istentelenül sok hibája van. Hogy lehet, hogy ezt eddig nem láttad? Természetesen, eddig is tele volt hibákkal. Éppen úgy, mint ahogy te is. Csak éppen a saját hibáidat nem látod. Mert a szem nem látja önmagát, mondja a védikus tudás. És milyen igaz! A másik szemében meglátod a szálkát, de a sajátodban a gerendát sem.

Mivel tudod, hogy a másik tökéletlen, elkezded tanítani, nevelni. Mert jót akarsz neki. Azt mondod, drágám, szeretlek, de… És itt egy felsorolás következik, hogy miben kell neki változnia. Át akarod formálni a saját képmásodra. Mert ha azt a néhány, jelentéktelen, talán kevesebb mint hetven dolgot megváltoztatja magában, igazán szeretni fogod. Rossz hírem van! Ha valakivel ezt játszod, akkor te őt nem szereted. Hanem használod. Szexre, vagy kell a pénze, hatalma, befolyása, tud főzni, jó vele megjelenni a színházban. Ezer dolog lehet. De nem szereted! Mert ha szereted őt igazán, akkor úgy fogadod el, ahogy van. A rengeteg hibájával együtt. Mert a szeretet elfogad, nem pedig átalakít. Az átalakítás az erőhöz és az erőszakhoz kapcsolódik. Azt gondolod, lehetsz úgy boldog, hogy folyton meg kell felelned elvárásoknak? Lehetsz úgy boldog, hogy állandóan azt lesed, mikor fogsz hibázni, amikor rosszat teszel, amin a másik felhúzza magát? Amit majd persze megtorlás is követ. Valaki elkezdi, valaki pedig bosszút áll. A Rózsák háborúja című film mutatja, hogy hová fajulhatnak el a dolgok. Fogságba kerültök, egymás rettenetes fogságába. A korlátozó és rabtartó kapcsolatoknak ez a sajátja. Ha voltál már ilyenben, tudod, miről beszélek. Ez a folyamat a lassú, együtt haldoklás.

Kegyetlen tapasztalás az is, amikor átalakításba kezdesz. Persze, nem magadat alakítod, mert te már tökéletes vagy, hanem a párodat akarod megszerelni. Mert ő még sajnos nem az. Hosszú-hosszú évek kemény munkájával átalakítod a párodat. Most már teljesen olyan, mint amit akartál. Lenyesegetted a vadhajtásait. Látszólag már pont olyan, mint amit akartál. De rádöbbensz, hogy mennyire unalmas. Olyan, mintha magaddal találkoznál. És kirúgod, mert untat. Vagy ő fog lelépni, mert elege lesz. Megtörtént eset: Egy nő, miután egy év alatt teljesen átformálta a férfit, saját képmására, még arra is rávette, hogy változtassa meg a kedvéért a keresztnevét. A férfi még ezt is megtette a nő kedvéért!!! Szerintem ez már nem önátadás, hanem az önfeladás esete. Jó ebből soha nem származhat. Ám egyszer csak, amikor múlni kezdett a szerelem, a férfi látni kezdett. Meglátta azt, hogy akkora papucs lett, hogy egy óriás is nyugodtan használhatná. Elmenekült a nőtől, aki azóta is siratja, és nem érti, hogy álmai férfija, akiért mindent megtett, akibe ennyi időt, energiát, pénzt fektetet, hogyan hagyhatta őt el ilyen rútul.

A válasz nagyon egyszerű. Minden ember szabad. Az ember egy szabadságra termett keljfeljancsi. Ha lenyomnak, ha elnyomnak, ha bezárnak, csak azon fogsz gondolkodni, hogyan tudsz majd megszökni. Hogy az lehess, aki vagy. Hogy szabadon, mindenfajta korlát nélkül élhess. Olyan emberrel, vagy emberekkel, akik úgy szeretnek téged, és olyannak, amilyen vagy. Minden emberi lény erre vágyik.

Tanácsadóként nap-mint nap találkozom olyan emberekkel, akik rabságban élnek, de gyakran ők maguk is rabtartók egyben. Róka fogta csuka, csuka fogta róka esete ez. Sokszor örökre így maradnak, mert nem tudják elengedni egymást. Csak szerencsés esetben tudnak megmenekülni egymástól. Megannyi szerencsétlen ember él együtt, vallási, anyagi vagy ideológiai okokból. Meglehet, egy életen át gyűlölik egymást. Csendesen, sokszor szótlanul, a kanapé két végén gubbasztva, sötét gondolatokba burkolózva, az elveszített boldogságon és fiatalságon merengve.

A védikus bölcsesség azt tanítja, minden ember arra született, hogy boldogságban, beteljesedetten, egészségben, szeretetben, megvilágosodottságban éljen. Csak ha ezek megvannak, azt nevezhetjük emberi életnek. Te mennyire vagy közel ehhez? Vagy messzire ettől?

Magyarországon a házasságok döntő hányada, közel kétharmada végződik válással. Mégis, meglepő módon, az emberek még mindig próbálkoznak. Hiába az intő jelek, a rengeteg megromlott házasság, továbbra is akadnak férfiak és nők, akik hisznek abban, hogy holtodiglan, holtomiglan élhetnek együtt.  Tündérmese, délibáb kergetés, egyszerű naivitás, netán ostobaság? Mire termett az ember? Párkapcsolatra, vagy arra, hogy váltogassa a partnereit?

Az ember csodás lény. Magában hordozza a Teremtés teljességét. Végtelen szabadságában bárhogyan dönthet. Választhatja az egyedüllétet, a társas kapcsolatokat, a monogámiát, de akár a poligámiát is, sőt, élhet csoportokban, kommunákban is. Őserdőkben, világtól elzárt törzsi közösségekben, még olyan is előfordul, hogy férfiak és nők külön élnek egymástól. Női és férfi házban laknak a törzs tagjai, és eszükbe sem jut, hogy párokba rendeződjenek. Az európai embert nem is értik, hogyan is volna az lehetséges, hogy ők együtt éljenek egy ellenkező nemű emberrel?

Mennyire szubjektív is az a megközelítés, hogy mi a jó és mi a rossz? Létezik-e egyáltalán helyes út? Van-e értelme egyáltalán keresni ilyet? Vagy inkább kultúra függő az, ki hogyan él, és ki kivel él? Valahol halállal büntetik az egyneműek kapcsolódását, máshol ez az élet természetes lehetősége lehet. Joga van-e az embernek úgy élni, ahogy akar? Ki az, aki megmondhatja neked, hogy mi a helyes és a helytelen? Az erkölcsös vagy az erkölcstelen? Kultúra, vallás, hitrendszerek, politikai akarat? Mi az, és ki az, aki leginkább befolyásol téged?

Párkapcsolatot szeretnél, vagy inkább pár kapcsolatot? Jogod van-e választani? Joga van-e bárkinek téged befolyásolni, megítélni, megszólni, megbüntetni, ha mást mersz tenni, mint a kultúránkban elfogadott társadalmi norma? Maradi vagy-e, ha mindezek ellenére úgy döntesz, te mégis a párkapcsolatot választod? Mi az, ami lehetőségként megnyílhat számodra azáltal, hogy egészen, teljesen, önátadottan, magadat árasztva, teljes elfogadásban összefonódsz egy másik emberrel? Vállalnád azt, hogy nem csak a jóban, hanem a rosszban is osztozz vele?